post2014

1. Az ATV-n futó „Egyenes Beszéd” c műsor vendége volt Hadházy Ákos ex-fideszes szekszárdi önkormányzati képviselő, aki korábban még a Fidesz frakció tagjaként hangfelvétellel buktatta le a helyi trafikmutyit. (Mondani sem kell, hogy az ügynek az óta sem lett érdemi negatív (jog)következménye, mármint ami a mutyizókat illeti). Az interjú vége felé az alábbi párbeszéd zajlott le:

2. „-Kálmán Olga (K.O.): Mi lesz Önnel, 2014 szeretne még önkormányzati képviselő maradni Szekszárdon?

-Hadházy Ákos (H.Á.): Én jelen pillanatban a tisztességes ellenzéki másfél évben gondolkodom. Akkor lenne értelme egy továbbra is közéleti szerepet vállalni, hogyha létre jönne egy olyan erő…lehet, hogy már létre jött csak várni kéne, hogy megerősödjön vagy megerősödik egy olyan erő, ahol ahol nem az a fő mondanivaló és nem az a fő érvrendszer, hogy utáljuk a másikat mert mert mi nem követtünk el hibákat, (K.O.: akármiért. igen.) de a másik az még rosszabb és nem az a fő érv, hogy indulatokat keltsünk, hanem hanem hanem érvekkel, ész érvekkel lehet érvelni.

-K.O.: Tehát vár egy új jobbközép pártra?

-H.Á.: …és öö és ööö olyan erőre is szükség lenne, ahol az egyéni érdekeket hátrébb szorítjuk. Ha ilyen lesz, ha ilyen lesz, amire szerintem lenne igény, de kérdés, hogy meg tudna e erősödni akkor nyilván lenne értelme. Jelen pillanatban még nem tudom, hogy megvalósul e.

-K.O.: …hogy megvalósul e 2014 őszéig. Hát ezt én sem tudom. Köszönöm szépen, hogy itt volt!

-H.Á.: Köszönöm szépen!”

3. Hadházy esete hasonlatos Ángyán Professzoréhoz. Sokáig tűrtek, majd egyszer eljött egy pont, ahol kifakadtak. Az erkölcsi dilemma így áll: vajon felmenti-e őket korábbi, más ügyekben tanúsított cinkosságuk alól az, hogy eljött náluk az a pont, amit már nem vállaltak és kipakoltak a nyilvánosság előtt, sőt el is hagyták pártjukat? A kérdés nem könnyű és a kívülálló számára talán nem is könnyen megítélhető. Egy pártba belépni, ott politizálni óhatatlanul is némi önfeladást jelent. Az ember többé nem mondhatja kizárólag azt, amivel 100%-ban egyetért, hiszen a többségi álláspontot kell képviselnie, különben a párt működésképtelenné válik. Ugyanakkor természetes, hogy morálisan vállalhatatlan ne adj, Isten bűncselekménygyanús ügyeket semmilyen pártérdek nem írhat felül. Azokat azonnal jelezni nemcsak lehetőség, de kötelesség is.

4. Itt azonban meg kell világítanunk egy másik dimenziót is. Magyarországon bevett szokás, hogy a politikusok „főállásban” űzik tevékenységüket vagyis, semmilyen más jövedelemmel nem rendelkeznek. Ez önmagában persze nem lenne baj, sőt Magyarországon aránytalanul kevés a képviselők tisztelet díja, amit persze a mostani légkörben értelmesen fel sem lehet vetni, mi több inkább az ellenkezőjét szokás. Azonban ha és amennyiben a képviselő egzisztenciálisan teljesen kiszolgáltatott pártjának, akkor belátható, hogy mennyivel „bátrabbnak” kell lennie ahhoz, hogy ne csak bűncselekménygyanús, de akár morálisan vállalhatatlan döntések képviselete helyett ott hagyja pártját, és leleplezze a dolog valódi hátterét. Nos, a fenti probléma megoldását áthidalni nem könnyű, de nem is lehetetlen.

5. Az előző postban megfogalmazott követelmények között is szerepel, hogy egy új vagy mostani megerősödő harmadik erőnek tanácsos olyan hiteles arcokból építkeznie, akik „már letettek valamit az asztalra” azaz van szakmai előéletük, egzisztenciájuk. Persze ez nem lehet kizárólagos feltétel, de az már nagy eredmény lenne, ha majdan döntő többségre igaz lenne. Ez nem csak morális, erkölcsi, szakmai alapot adhat egy ember véleményéhez, hanem „anyagi fedezetet” is arra, hogy ha úgy gondolja, otthagyhassa a pártot, kiteregethesse a szennyest. Ángyán és Hadházy ilyen emberek voltak. Meg is tették. Hogy túl későn? Lehet. Jobb később mit soha? Sokkal jobb!

6. Persze az igazi kérdés az, ami az interjúban is felmerült, hogy Hadházy vajon „csatlakozhatna-e” egy új, vagy megerősödő harmadik erőhöz? Természetesen nem jogilag, vagy technikailag, hanem morálisan. Cinikusan azt mondhatnánk, hogy ő a legjobb jelölt, hiszen minden téren bizonyított. Ahogy ő is utal rá az interjúban 2006 óta voltak ügyek, amik nem tetszettek neki, de hallgatott, most pedig borított. Azaz korábban bizonyította kellő párthűségét most pedig erkölcsi nagyságát. A dilemma persze nem ennyire könnyű, de talán az emberekben nem „Hadházy a hét évig hallgató”, hanem „Hadházy a trafikmutyi leleplező” maradt meg, fog megmaradni jobban. Ráadásul a korábbi általa kifogásolt ügyekre (sajnos) bizonyítékok sincsenek (legalábbis egyelőre).

7. Megfontolandó továbbá az is, hogy aki egyszer vállalta a pártjának otthagyását az nem fog többé értelmetlenül, megélhetésből politizálni. Valószínűleg legközelebb csak olyan helyen és addig marad ahol és ameddig „tisztának” érzi azt, amit csinál. Ez pedig mindkét félre; pártra és párttagra egyaránt pozitívan hathat. A nagyobb baj inkább az, hogy míg Ángyán egyértelműen aktív, cselekvésre késznek mutatta magát, ami az új erő felépítését illeti Hadházy láthatóan passzív. „HA kialakul vagy megerősödik egy új erő akkor megfontolná.” Ez így nem teljesen fair. Ha komolyan gondolja, hogy igény van rá, akkor miért nem tesz érte? Ha nem akar tenni érte, akkor később miért akar gondolkodni azon, hogy belépjen, és ott tovább politizáljon? Talán a Fidesz-be is csak azért lépett be, mert az volt a „legegyszerűbb”? Egy viszonylag rövid interjúból persze a teljes képet kihámozni nem könnyű. Mindenesetre ez a beszélgetés is megerősíti azt, amiről egyre többen diskurálnak, vagyis egy új vagy megerősödő harmadik pólus iránti egyre növekvő igényt.

1. Az már többé-kevésbé most látható, hogy a szűk egy év múlva esedékes országgyűlési választások ismét az elmúlt huszonhárom évben kialakult és megszilárdult úgynevezett „jobb-” és „baloldal” újabb „ádáz” küzdelmének lesz terepe. A mögöttünk hagyott három év nem bizonyult elegendőnek arra, hogy a hagyományos kétpólusú megosztottság alapvetően rendeződjön át. Bejutott ugyan két új párt a magyar parlamentbe, de sem a Jobbik sem a Lehet más a politika (LMP) nem váltotta be (mindezidáig) a hozzá fűzött reményeket, ami a „harmadik pólussá” válást illeti. Tegyük gyorsan hozzá az előbbi esetben ez mindenképpen pozitívnak nevezhető. Hosszabb távon nézve s eltekintve a célok erkölcsi, morális és racionális tartalmától egy szélső jobboldali párt nézetei, „megoldási javaslatai” normál körülmények között azok számára, akik képesek két lépésnél tovább gondolkozni soha nem lesznek/lehetnek elfogadhatóak és kielégítőek, így ezzel nem is kívánunk részletesebben foglalkozni, komolyabb dolgokról van itt szó. Ugyanis talán sokakban felmerült már a kérdés a fentiek alapján; MI LESZ ITT 2014 UTÁN?

2. Egy biztos Magyarország többszörösen összetett válsághelyzete (demográfiai, gazdasági, szociális, társadalmi etc.) alapvetően nem változik, legfeljebb stagnál. Jelenleg „kompországunk” az EU pénzügyi emlőjén csüngve, jövőkép nélkül ringatózik a két oldal egymástól nem túl távol lévő kikötői között. Mindeközben egyre kevesebb „utas” tudja fejét a víz fölött tartani, legtöbbjük dermedt bénultságában figyeli az eseményeket, néhol egy-egy segélykiáltás hallatszik.

3. A lefestett képből logikailag két út közül választhatunk. Az egyik az, hogy folytatódik minden, ahogy eddig volt, s a komp egyre lejjebb süllyedve lassacskán elmerül. Mivel ez az opció nem tűnik számunkra vonzónak nézzünk a másikat. Többen beszéltek már „korszakváltásról” 2014-ben, de ennek esélye most már a ködbe veszni látszik, azonban talán sohasem látott mértékben nő majd meg újra a 2014-es választások után. Ennek oka több dologban keresendő. Amint fentebb írtuk a jövőre esedékes választások még minden bizonnyal a „régi” mederben folynak majd. „Győzni” fog vagy a „jobb-” vagy a „baloldal”, amely így újabb négy évre kap mandátumot az ország kormányzására. Ettől pedig az eddigi évek, évtizedek tapasztalatai alapján semmi jót remélni nem lehet. Ráadásul minden bizonnyal a győztes erő legitimációja sem lesz akkora, mint a legutóbbi választásokon (értsd: a szavazatokat tekintve viszonylag kis különbségű győzelemnek van esélye mindkét oldal számára). Ugyanakkor az is valószínűnek tűnik, hogy a választásokon való részvétel sem lesz magas, ami szintén növeli, az ún. legitimációs deficitet. Mindazonáltal jól látszik, hogy Magyarországnak már nincs újabb négy elvesztegethető éve. Ezért bármi is történjen a 2014-es választásokon, ha valódi változást szeretnénk, akkor itt az ideje egy új, a korábbiaktól ténylegesen független, modern nyitott erő felépítésének, amelyet képessé tehető akár már egy esetleges előre hozott választásokon való győzelemre.

4. Az új politikai erőnek ennek megfelelően szigorú követelményeket kell teljesítenie, ha valóban sikeres akar lenni:

a) Először is ennek az új, harmadik erőnek valami mellett és nem valami ellen kell szerveződnie.

b) Az eddig legfeljebb kettő (társadalom és gazdaság) de inkább egy (gazdaság) dimenziós látásmód helyett az úgy nevezett „háromdimenziós” gondolkodásmódot (környzet-társadalom-gazdaság) kell magáévá tennie és alkalmaznia. Továbbá meg kell honosítani a hosszabb távra történő, de egyben reális tervezést is.

c) El kell tudnia magyaráznia, hogy a problémákat egy csapásra megoldani nem tudja, de ezzel együtt valódi kérdésekre valódi válaszokat keres és képes találni, folyamatos szakmai civil és társadalmi konzultáció mellett. Ilyen egymással összefüggő égető ügyek többek között a jogállamiság az elvándorlás, a demográfiai katasztrófa, az egészségügy, az oktatás, a nyugdíjrendszer, az adórendszer, a környezeti problémák, az energiapolitika vagy a szegénység kérdései. Ezekben jövőképet kell tudni felvázolni.

d) Új, hiteles, tehetséges arcokat kell felvonultatni, akik az élet valamely területén már bizonyítottak. Ugyanakkor illúzió, hogy teljesen el lehet szakadni a korábbi közéleti szereplőktől, közülük érdemes a korábban erkölcsi és szakmai erényeket felmutató embereket befogadnia, természetesen a korábbi időszakban vezető szerepet betöltő pártpolitikusok kivételével.

e) Az új párt által nem tartható elhanyagolhatónak a forma, az „elbeszélés” és a folyamatosan hatékony kommunikáció, üzenetátadás sem, sőt bizonyos értelembe ez kell, hogy legyen az egyik legfontosabb dolog.

5. Még ennél is fontosabb azonban, hogy mindezek után támogatókat kell szereznie. Mindig ez bizonyul a legnehezebb feladatnak. Meg kell tudni értetni a harmadik pontban felvázolt dilemma komolyságát, az ország előtt tornyosuló problémák súlyosságát. Ugyan az emberek nagy része persze tudja és látja ezeket a dilemmákat, de egyelőre várja azt a bizonyos szerveződést, aki kezdeni tud valamit a helyzettel. Amíg nincs komolyan vehető harmadik erő addig nincs támogatottság, de amíg nincs támogatottság, addig nem lehet komolyan vehető harmadik erőről beszélni. Így első látásra ördögi körnek tűnhet a folyamat, de mégsem az. Mégpedig a „tömeghatás” miatt nem. Ha egyszer a kemény munka, a szilárd alapok és a hiteles megnyerő személyek által elért támogatottság átlép majd egy küszöböt és az új alakulat belép a közbeszéd mindennapi terébe és nem utolsó sorban meglesznek a hatásos, alátámasztott ész érveken nyugvó üzenetei akkor akár ugrásszerű növekedésnek indulhat a támogatottság is, hiszen tudjuk, igény lenne rá. Nem szabad elhallgatni azt sem, hogy sokat segíthetnek majd a korábbi időszakok borzasztó kormányzati teljesítményei is, amelyek 2014 után menthetetlenül és véglegesen megmutatkoznak majd. Persze részben ez maga az indok, ami a harmadik erő megszületését szükségessé teszi. Végül hangsúlyozni kell, hogy a túlzott remények keltése legalább akkora bűn, ha nem nagyobb, mint a vízió hiánya így ezt is kerülniük kell.

6. Akárhogyan is alakul majd, a harmadik erő meg- vagy meg nem születése ez a blog végigköveti a 2014-ig és az után bekövetkező folyamatokat, mert nagyon fontosnak tartja mi lesz itt 2014 után.