1. Az ATV-n futó „Egyenes Beszéd” c műsor vendége volt Hadházy Ákos ex-fideszes szekszárdi önkormányzati képviselő, aki korábban még a Fidesz frakció tagjaként hangfelvétellel buktatta le a helyi trafikmutyit. (Mondani sem kell, hogy az ügynek az óta sem lett érdemi negatív (jog)következménye, mármint ami a mutyizókat illeti). Az interjú vége felé az alábbi párbeszéd zajlott le:
2. „-Kálmán Olga (K.O.): Mi lesz Önnel, 2014 szeretne még önkormányzati képviselő maradni Szekszárdon?
-Hadházy Ákos (H.Á.): Én jelen pillanatban a tisztességes ellenzéki másfél évben gondolkodom. Akkor lenne értelme egy továbbra is közéleti szerepet vállalni, hogyha létre jönne egy olyan erő…lehet, hogy már létre jött csak várni kéne, hogy megerősödjön vagy megerősödik egy olyan erő, ahol ahol nem az a fő mondanivaló és nem az a fő érvrendszer, hogy utáljuk a másikat mert mert mi nem követtünk el hibákat, (K.O.: akármiért. igen.) de a másik az még rosszabb és nem az a fő érv, hogy indulatokat keltsünk, hanem hanem hanem érvekkel, ész érvekkel lehet érvelni.
-K.O.: Tehát vár egy új jobbközép pártra?
-H.Á.: …és öö és ööö olyan erőre is szükség lenne, ahol az egyéni érdekeket hátrébb szorítjuk. Ha ilyen lesz, ha ilyen lesz, amire szerintem lenne igény, de kérdés, hogy meg tudna e erősödni akkor nyilván lenne értelme. Jelen pillanatban még nem tudom, hogy megvalósul e.
-K.O.: …hogy megvalósul e 2014 őszéig. Hát ezt én sem tudom. Köszönöm szépen, hogy itt volt!
-H.Á.: Köszönöm szépen!”
3. Hadházy esete hasonlatos Ángyán Professzoréhoz. Sokáig tűrtek, majd egyszer eljött egy pont, ahol kifakadtak. Az erkölcsi dilemma így áll: vajon felmenti-e őket korábbi, más ügyekben tanúsított cinkosságuk alól az, hogy eljött náluk az a pont, amit már nem vállaltak és kipakoltak a nyilvánosság előtt, sőt el is hagyták pártjukat? A kérdés nem könnyű és a kívülálló számára talán nem is könnyen megítélhető. Egy pártba belépni, ott politizálni óhatatlanul is némi önfeladást jelent. Az ember többé nem mondhatja kizárólag azt, amivel 100%-ban egyetért, hiszen a többségi álláspontot kell képviselnie, különben a párt működésképtelenné válik. Ugyanakkor természetes, hogy morálisan vállalhatatlan ne adj, Isten bűncselekménygyanús ügyeket semmilyen pártérdek nem írhat felül. Azokat azonnal jelezni nemcsak lehetőség, de kötelesség is.
4. Itt azonban meg kell világítanunk egy másik dimenziót is. Magyarországon bevett szokás, hogy a politikusok „főállásban” űzik tevékenységüket vagyis, semmilyen más jövedelemmel nem rendelkeznek. Ez önmagában persze nem lenne baj, sőt Magyarországon aránytalanul kevés a képviselők tisztelet díja, amit persze a mostani légkörben értelmesen fel sem lehet vetni, mi több inkább az ellenkezőjét szokás. Azonban ha és amennyiben a képviselő egzisztenciálisan teljesen kiszolgáltatott pártjának, akkor belátható, hogy mennyivel „bátrabbnak” kell lennie ahhoz, hogy ne csak bűncselekménygyanús, de akár morálisan vállalhatatlan döntések képviselete helyett ott hagyja pártját, és leleplezze a dolog valódi hátterét. Nos, a fenti probléma megoldását áthidalni nem könnyű, de nem is lehetetlen.
5. Az előző postban megfogalmazott követelmények között is szerepel, hogy egy új vagy mostani megerősödő harmadik erőnek tanácsos olyan hiteles arcokból építkeznie, akik „már letettek valamit az asztalra” azaz van szakmai előéletük, egzisztenciájuk. Persze ez nem lehet kizárólagos feltétel, de az már nagy eredmény lenne, ha majdan döntő többségre igaz lenne. Ez nem csak morális, erkölcsi, szakmai alapot adhat egy ember véleményéhez, hanem „anyagi fedezetet” is arra, hogy ha úgy gondolja, otthagyhassa a pártot, kiteregethesse a szennyest. Ángyán és Hadházy ilyen emberek voltak. Meg is tették. Hogy túl későn? Lehet. Jobb később mit soha? Sokkal jobb!
6. Persze az igazi kérdés az, ami az interjúban is felmerült, hogy Hadházy vajon „csatlakozhatna-e” egy új, vagy megerősödő harmadik erőhöz? Természetesen nem jogilag, vagy technikailag, hanem morálisan. Cinikusan azt mondhatnánk, hogy ő a legjobb jelölt, hiszen minden téren bizonyított. Ahogy ő is utal rá az interjúban 2006 óta voltak ügyek, amik nem tetszettek neki, de hallgatott, most pedig borított. Azaz korábban bizonyította kellő párthűségét most pedig erkölcsi nagyságát. A dilemma persze nem ennyire könnyű, de talán az emberekben nem „Hadházy a hét évig hallgató”, hanem „Hadházy a trafikmutyi leleplező” maradt meg, fog megmaradni jobban. Ráadásul a korábbi általa kifogásolt ügyekre (sajnos) bizonyítékok sincsenek (legalábbis egyelőre).
7. Megfontolandó továbbá az is, hogy aki egyszer vállalta a pártjának otthagyását az nem fog többé értelmetlenül, megélhetésből politizálni. Valószínűleg legközelebb csak olyan helyen és addig marad ahol és ameddig „tisztának” érzi azt, amit csinál. Ez pedig mindkét félre; pártra és párttagra egyaránt pozitívan hathat. A nagyobb baj inkább az, hogy míg Ángyán egyértelműen aktív, cselekvésre késznek mutatta magát, ami az új erő felépítését illeti Hadházy láthatóan passzív. „HA kialakul vagy megerősödik egy új erő akkor megfontolná.” Ez így nem teljesen fair. Ha komolyan gondolja, hogy igény van rá, akkor miért nem tesz érte? Ha nem akar tenni érte, akkor később miért akar gondolkodni azon, hogy belépjen, és ott tovább politizáljon? Talán a Fidesz-be is csak azért lépett be, mert az volt a „legegyszerűbb”? Egy viszonylag rövid interjúból persze a teljes képet kihámozni nem könnyű. Mindenesetre ez a beszélgetés is megerősíti azt, amiről egyre többen diskurálnak, vagyis egy új vagy megerősödő harmadik pólus iránti egyre növekvő igényt.
